Juhos Sándor 1974-ben született Kolozsváron. Az egyetem előtt több kétkezi szakmát is kipróbált, mielőtt a festészet mellett döntött. 1999-ben lett a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem festészet szakos hallgatója; 2003-ban alapdiplomát, 2005-ben magiszteri fokozatot szerzett, 2010-ben pedig megvédte doktori disszertációját.
Másodéves hallgatóként társalapítója volt a kolozsvári Bulgakov Galériának, amelynek Kudor Duka Istvánnal nyolc éven át társkurátora is volt. A csendéletfestéssel 2008-ban kezdett foglalkozni — eleinte a 17. századi flamand mesterektől tanulva, kisebb méretű hiperrealista képeken; az első hat évet ma tanulmányi időszaknak tekinti. 2014-ben váltott: a tárgyak elmozdultak megszokott helyükről, a társítások szabadabbá váltak, és a csendélet klasszikus ikonográfiáját kortárs szemlélettel vitte vászonra.
Hiperrealista csendéletei a klasszikus műfajt kortárs tartalommal töltik fel: a logikus, mégis meglepő tárgytársítások mögött a fogyasztói tárgykultúra kiüresedése, a cicoma és a belső kongás feszültsége, a megszokott csendéleten jóval túlmutató „metafizikai nyugtalanság” húzódik. Munkáival rendszeresen szerepel egyéni és csoportos kiállításokon, és 2023-ban elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia hároméves alkotói ösztöndíját. Legutóbbi nagyobb tárlata, „A tárgyakban tátongó lélek”, 2025 tavaszán volt látható a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
