Négy év felújítás után új életre kelt a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum.
Kós Károly 1911–1913 között tervezte meg a Székely Nemzeti Múzeum épületegyüttesét, amely az erdélyi építészet egyik legfontosabb műemlékét. A 2020-ban kezdődött nagyszabású felújítás nemcsak az állagmegóvásról szólt: célja volt bepótolni mindazt, ami az elmúlt évszázad során – háborúk, pénzhiány és történelmi viharok miatt – soha nem valósulhatott meg az eredeti tervekből. Riportunkban a múzeum igazgatója, Vargha Mihály, a felújítás műépítésze, Zakariás Attila, és az ausztrál származású Kós-kutató építész, Anthony Gall mesélnek a munka kihívásairól és eredményeiről.
Vargha Mihály szerint az újranyitás eufórikus érzés. A közösség minden fázisban mellettük állt: az utcán is megállították, érdeklődtek, sőt volt, aki tárgyakat hozott be a gyűjteménybe. A felújítás a Kós-szellemiséghez hűen zajlott – helyi tervezőkkel, erdélyi mesterekkel. Gyerőmonostori mester készítette a vitráliumot és a mozaikcímert, olaszteleki kovácsmester a korlátot és a kovácsoltvas lámpákat, a bejárati gyalogkaput pedig a múzeum sepsiszentgyörgyi asztalosa faragta ki az eredeti Kós-tervek alapján.
Anthony Gall a felújítás filozófiai dimenzióját emeli ki: „amikor újragyártjuk, akkor tulajdonképpen a friss szépségében látjuk” az épületet. Szerinte Kós rajzai ma is „érvényes kották” – olyan alaposak, hogy száz év múltán sem maradt kérdés a mesterek számára. A kilincsbe vésett kovácsnév, Jakóts úr jele pedig azt bizonyítja, hogy az iparművész „egyben egy kicsit művész is”.
Zakariás Attila a technikai újjáépítés összetettségéről beszél: a fűtés, a világítás, a gépészet mind elavult volt. A kiállítófelületet mintegy 30 százalékkal sikerült növelni – irodák megszüntetésével, látványraktárak kialakításával. Herceg Ágnes tájépítész bevonásával derült ki, milyen különleges, Erdélyben máshol nem fellelhető növényállomány rejtőzik a kertben. Ma már 1600 őshonos cserje, növény és virág alkotja a parkot, amfiteátrummal, játszótérrel, kivilágított allékkal.
Tartalom:
00:00 – Négy kreatív év után – Vargha Mihály összegzése
03:03 – Helyi anyagok, erdélyi mesterek – a Kós-szellem visszatér
05:01 – Anthony Gall: a felújítás mint újjászületés
08:22 – Kós visszafogott Art Nouveau-ja és az elmaradás bepótlása
10:10 – Zakariás Attila: kiállítóterek, múzeumpedagógia, átalakítás
11:54 – A park újjáteremtése Herceg Ágnessel
14:11 – 1600 őshonos növény, amfiteátrum, kultúrkert
15:32 – Az erdélyi építészeti nyelv megteremtése
17:45 – Miért kapta a megbízást a 27 éves Kós Károly?
19:11 – A Varjúvár és a múzeum – Kós két főműve
21:02 – Modern kiállítások, multimédia, fiatalok megszólítása
22:48 – Gábor Áron ágyúja interaktív környezetben
24:05 – A múzeum legértékesebb kincsei: Apor-kódex, vitrálium, erősdi kerámia
25:39 – Álom egy jövőbeli Kós-teremről
26:09 – Élő múzeum: esküvők, tanösvények, koncertek, közösségteremtés
A beszélgetésekből kirajzolódik, hogy a múzeum célja már nem csupán a tárgyak megőrzése. Vargha Mihály szerint multimédiás megoldásokkal, interaktív játékokkal (például a honvédruha-öltöztetővel, röppentyűs célzással) közelebb hozhatóak a fiatalok a történelemhez. Anthony Gall pedig arra figyelmeztet: „az épület nem egy termék” – hanem közösséggel, hellyel és tájjal összefonódó érték, amiért érdemes száz éves távlatban gondolkodni.