Egy marosvásárhelyi festő és tanár, aki generációkat nevelt önálló gondolkodásra, kísérletezésre és a művészetet szeretetére – diákjai évtizedekkel később is visszajártak hozzá, könyveket és katalógusokat hozva a nagyvilágból.
Nagy Pál (1925–1975) marosvásárhelyi festő és rajztanár pályája szorosan összefonódott a Református Kollégium gazdag pedagógiai hagyományával, a két világháború közötti vásárhelyi festőiskolával, és azzal a szellemi közeggel, amelyből – Piskolti Gábor, majd Bordi András tanítványaként – kinőtt. Miklóssy Gábor a kolozsvári főiskolán akarta tartani tanársegédnek, ő azonban visszatért Vásárhelyre. Fia, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész szerint azért, mert „onnan kapott mindent, és ott akarta tovább csinálni azt, amit csinált.”
Tanárként az egyéni odafigyelést, tehetséggondozást tartotta a legfőbb elvnek: „egyénileg kell foglalkozni, és mindenkiben azt bátorítani, amiben jó.” A művészeti iskola két jellegzetes kezdeményezését – a falusi tehetségkutatást és a nyári művésztelepet – különösen magáénak érezte. A táborban előfordult, hogy elcserélte a saját munkáját egy diákéval, mert megtetszett neki. Pedagógiájának lényege abban állt, hogy: „a művészetet meg akarta szerettetni, és azt az örömöt, az alkotás örömét biztos, hogy akarta, hogy megérezzék a diákok.” Szemben a vádakkal – miszerint „művészeket nevel” – Nagy Pál gondolt a gyakorlati pályákra is: tördelést, díszletfestést, kirakat-rendezést tanított, olyasmit, amit az is hasznosíthat, aki nem a képzőművész pályát választja.
Festőként „önmegvalósító művész” volt – nem tartotta magát született tehetségnek, inkább folyamatos keresőnek. „10-12 év kellett ahhoz, hogy találjon valami saját utat.” Példaképei Paál László, Van Gogh, Picasso, majd Rembrandt – akinek önarcképsorozatából ihletődve minden szilveszterkor egy-egy portréval dokumentálta belső állapotait. Gondolkodása messze meghaladta a korát: az ökológia, az űrkutatás, a számítógépes grafika és a mesterséges intelligencia kérdései egyaránt foglalkoztatták.
A hatalom hamar felfigyelt rá. Kezdetben formai kifogásaik voltak: túl nyers színeket használ, nem keveri a festéket úgy, ahogy a szocialista realizmus elvárja, később tanári befolyása miatt figyelték. Otthonukban szalonélet zajlott, ahol – édesanyja, Kemény János lánya jóvoltából sok művész, költő, színész megfordult.
A döntő fordulat 1971-ben következett be: „Vakablak” című képének a zsüri önkényesen megváltoztatta a címét. A megyei tárlaton az alkotást „File din istorie” – Lapok a történelemből címmel állították ki. Nagy Pál nem fogadta el, levette a képet és többé nem volt hajlandó kiegyezni a hatalommal. Ezután a szekuritáté egyre szorosabban figyelte; egy „gyilkos jelentés” miatt nem engedték ki nyugatra. Az iskolai légkör megváltozásával, a hatalom behálózása elől, idegklinikán kezeltette magát, majd korai nyugdíjba vonult. Megírta a „Barangolások a képzőművészetben” című könyvét, amely tulajdonképpen a tanításának a folytatása.
Tartalom
00:00 – Bevezető verssorok (Nagy Pál prózaversei)
02:26 – A vásárhelyi pedagógiai hagyomány – Gulyás Károly, Piskolti Gábor, Bordi András
03:30 – Miért tért vissza Vásárhelyre a főiskola után?
05:08 – Tehetségkutatás és nyári művésztelep
07:22 – Az alkotás öröme mint pedagógiai cél
08:00 – Humor mint módszer; a marosszéki székely furfang
09:26 – A rutin elleni harc: technikák váltogatása, kollázs, illusztráció
10:56 – A „kereső festő” – önértékelés és saját út keresése
13:48 – Saját hangján, idegen irányzatok nélkül (idézet Nagy Páltól)
17:38 – Példaképek: Pál László, Van Gogh, Picasso
18:50 – Globális témák: ökológia, űr, mesterséges intelligencia
22:04 – Rembrandt és az évenkénti önarcképek
25:38 – A református szellemiség a képeken; „Mindennapi kenyerünk”
27:43 – A „Vakablak” és az 1971-es töréspont
31:28 – Szekuritáté-megfigyelés, szalonélet, a „gyilkos jelentés”
36:32 – Az idegklinika, a korai nyugdíj és a könyv
38:15 – Záró verssorok
40:16 – A baleset körülményei és a nyitva maradt kérdések
Nagy Pál 50 éves korában halt meg autóbalesetben. A szekuritáté dossziéjában a megfigyelés két hónappal a tragédia előtt megszakad – és a mappára rá van írva: „elhunytak balesetben, június 16-án.” Azóta sincsen megnyugtató válasz, ez a tény „sajnos újra kérdőjeleket vet fel, hogy mi történt az alatt a két hónap alatt.”