Kiss Béla pályája már a kezdetektől akadályokba ütközött. Egy 1969-es, két merész ecsetvonásból álló festményét kivágták egy szatmári kiállításról, a helyi művészettől idegennek tartott absztrakt nyelvét nem értették. Ezek után egyedül kellett kitaposnia az útját – nem művészeti iskolákban, hanem a jazz zenében, a japán Ikebana meditatív gyakorlatában és a keleti filozófiákban talált támaszt. Itt, Szentgyörgyön alakította ki azt a zenés-gestikus festészetét, amit később nyilvánosan is előadott, jazz-zenészek kíséretével. A valódi áttörést egy baráti közösség, a Deák házaspárral közösen alapított Grup 3 hozta meg 1973-ban, amely lehetővé tette, hogy szabadon kísérletezzen. De a történelem ironikus fordulata megfosztotta attól, amire évek óta várt: egy budapesti nagykiállítás megnyitóját, 2001 szeptember 11-én, a terrortámadások árnyékolta be, a közönség és a szakma figyelme teljesen elfordult tőle. Ez az esemény összetörte, és alapvetően megváltoztatta az ő művészi útját.
02:41 – Vécsi Nagy Zoltán (művészettörténész) arról beszél, hogy mennyire meglepő volt számára felfedezni Kiss Béla munkáit, hiszen a 70-es években Erdélyben szinte ismeretlen volt egy ilyen érett, absztrakt festői nyelv. Ez a felfedezés vetette fel benne a kérdést: ki is valójában ez a művész?
04:42 – Vécsi Nagy Zoltán részletesen elemzi a művész stílusvilágát, amely nem egyetlen vonalat követ, hanem hármat is ötvöz: avantgárd hagyományokat, szürrealista-érzéki motívumokat és egy letisztult, zenés absztrakciót. Hangsúlyozza, hogy Bélánál a festészet zenévé válik, gyakran közönség előtt, jazz-zenészek kíséretével lebonyolított alkotói akciókkal (performanszokkal).
11:38 – Ütő Gusztáv (tanárkolléga) emlékezik vissza arra az időszakra, amikor Kiss Béla a szentgyörgyi líceumban monumentális festészetet tanított. A diákok a tanításai alapján freskókat, szekkókat készítettek az iskolaudvar falaira, amelyek sajnos mára elpusztultak. Kiemeli Bélának az alkotáshoz való örökifjú, lelkesedő hozzáállását.
13:16 – Vécsi Nagy Zoltán felidéz egy korai, de jelentős kudarcot: 1969-ben egy merész, minimalista, csupán két nagy ecsetvonásból álló absztrakt festményt küldött kiállításra Szatmárra. A művet nem fogadták el, ami jól példázza, hogy kortársai és a döntéshozók mennyire nem értették meg a művészi nyelvét.
16:04 – Ütő Gusztáv bepillantást nyújt Kiss Béla szigorúan védett, intim alkotói folyamatába. A művész hétvégi munkaidőt szentelt a műtermének, ahol teákkal, illatokkal és zenével teremtett meditatív hangulatot. A gesztusfestés pillanatnyi ihletettséget igényel, és ha egy munka nem felelt meg az elvárásainak, gyakran bátran átfestette azt.
20:35 – Deák Barna és Deák M. Ria (a későbbi Grup 3 alapítói) visszaemlékeznek arra, hogyan találkoztak Kiss Bélával, és hogyan született meg a közös művészi törekvésük. Különösen fontos volt számukra a hagyományos elvárásoktól való eltávolodás, az absztrakt és a gesztusfestészet kísérletezése. A hármukból álló csoport, a Grup 3, 1973-ban állította ki először a munkáit, ami egy lokális művészeti áttörést jelentett.
24:22 – Vécsi Nagy Zoltán elmeséli, hogy a művész pályafutásának egyik legfontosabb lehetősége – egy jelentős budapesti kiállítás a Bazovskij Galériában – a történelem áldozatává vált. A kiállítás megnyitójára 2001 szeptember 11-én, a new yorki merénylet napján került volna sor. A közönség és a szakma figyelme teljesen elfordult tőle. Ez az történet mélyen megingatta Bélát.
Az első rész bemutatja, hogy Kiss Béla pályája nem csupán a művészetről szólt, hanem arról a folyamatos küzdelemről, amit egy egyedi alkotói hang megtalálásáért és megértéséért folytatott. A zenéhez, a keleti gyakorlatokhoz való kötődése, valamint az absztrakt kifejezésmód melletti eltökéltsége gyakran ütközött a kortársak és a hivatalos pályák korlátozott látókörével. A Grupp 3 csoport jelentett számára rövid időre egy mentőkört, egy olyan közösséget, ahol szabadon kísérletezhetett. Azonban a történelem kegyetlen fordulata – a szeptember 11-ei események – egyértelműen szemlélteti, hogy egy művész sorsa mennyire kiszolgáltatott lehet a világ nagyobb folyamatainak. Kiss Béla története ebben a részben nem csupán az erdélyi művészeti élet egy fejezete, hanem egy tanulság arról, hogy az alkotói kitartás és a külső körülmények között folyamatosan zajló küzdelem hogyan formálhatja meg egy művész életművét és választásait.