A Metropol Group 2018. október 20-án ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját a nagyváradi Szigligeti Színházban. Az erdélyi rockzene úttörő zenekara teltházas közönség előtt bizonyította: öt évtized után is képes felidézni azt az energiát, amely 1968-ban elindította őket. A koncerten egykori és jelenlegi tagok álltak színpadra, vendégek érkeztek Ausztráliából és Finnországból, hogy együtt emlékezzenek a közös múltra és megmutassák, mit jelent kitartás, barátság és a zenéhez való hűség.
A koncert előtt a színház előtt várakozó rajongók között minden korosztály képviseltette magát. “A fiatalságomnak az évei” – emlékszik vissza egy néző, aki már az alakulásnál is jelen volt. Mások szüleiktől hallottak a zenekarról, de most először láthatták őket élőben. A várakozás légköre különleges: “Reggel három óra óta sorban állunk” – meséli egy lelkes rajongó.
Virányi Attila, az együttes alapító basszusgitárosa számára különösen megható pillanat: “Több mint ötven éve álltam már ezen a színpadon Rádúj Bélával.” A zenekar legendás dobosa, aki 1994-ben tragikus balesetben hunyt el, végig jelen van a koncerten – emlékében, a dalokban, a barátságban.
Trifán László súlyos szívműtét után tért vissza a színpadra: “Amióta volt a nagy szívműtétem, azóta kétszer énekeltem. Úgyhogy ez már lassan gondolom, hogy ez nekem az utolsó koncertem lesz ilyen nagy zánerű.” Mégis ott van, mert a barátság és a zene erősebb minden akadálynál.
A koncerten megszólalnak a nagy slágerek: a Védj meg engem, a Hideg hajnal, a Három fiú, az Otthon. Minden dal mögött történet, emlék, egy korszak lenyomata. “Amikor fiatalok voltak, akkor mi történt egy ilyen koncerten?” – kérdezi a riporter. “Őrületes koncertek voltak. Ha télen volt a koncert, sose fáztunk” – jön a válasz mosolyogva.
Boros Zoltán, a zenekar egykori mentora zongorázik a Lépteim nem számolom című dalnál. Finnországból hazalátogató Nagy Gábor-Bigus énekli a Farmer dalt. Ausztráliából érkezett Józsa Erika, aki könyvet is írt a zenekar történetéről. “Mi lettünk volna az a bizonyos beat nemzedék” – mondja, és felsorolja: “Az 50-es években felcseperedtünk, a 60-as években zenélni kezdtünk, a 70-es években felnőtté lettünk, a 80-as években világgá mentünk.”
A koncert végén az Égig érhetne az ének című dal szól – közösen, vendégekkel, közönséggel. “Kézen foghatnánk az ki nincs velünk, hogy széjjel ne szakadjon az egész életünk” – éneklik együtt, és ebben a pillanatban valóban összeér múlt és jelen, emlékezés és ünneplés.
Virányi Attila összegzi: “Úgy érzem, hogy itt ma este a váradi közönség előtt egy kicsit főhajtás a város előtt, a közönség előtt, amely ezt ennyi ideig életben tartotta.” És amikor megkérdezik, megérte-e ez az 50 év, határozott a válasz: “Biztos, biztos. És sokszor kérdezik tőlem, hogy ugyanezt tenném-e? Hát meg kell mondanom, hogy igen.”
00:00 – Bevezető: Várakozás a koncert előtt
04:06 – Emlékek: “Több mint ötven éve álltam ezen a színpadon”
05:18 – Trifán László: Visszatérés a színpadra
06:23 – Előkészületek: “Nagyon jó kell legyen”
08:43 – Megnyitó: A Metropol története
11:17 – Védj meg engem – Trifán László énekével
16:24 – Hideg hajnal – “Üres az állomás, üres a két kezem”
23:27 – Három fiú – Az 1972-es sláger
29:08 – Otthon – “Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk”
35:43 – Rum blues – A legendás nóta
41:45 – Lépteim nem számolom – Boros Zoltán zongorával
51:55 – Farmer – Nagy Gábor-Bigus Finnországból
54:45 – A holnap jövőt ígér – Ráduly Béla dala
01:00:11 – Beat nemzedék – Józsa Erika Ausztráliából
01:04:06 – Szükségem lenne – Érzelmes pillanat
01:07:45 – Nektek szól – Ráduly Béla emlékére
01:12:04 – Égig érhetne az ének – A záró dal
01:19:35 – Utóhang: Interjúk a koncert után