A történet a személyes sorson keresztül mutatja meg a 20. század második felének művészeti és társadalmi kihívásait: a diktatúra korlátozó közegét, az alkotói szabadság megőrzésének stratégiáit, valamint az újrakezdés lehetőségét egy másik ország művészeti közegében. Kocsis Előd művészete így nemcsak esztétikai, hanem történeti és erkölcsi tanulságokat is hordoz.
Bölöni László története túlmutat a labdarúgáson. Aki látta őt játszani, az tudja: mindig többről volt szó, mint gólokról és győzelmekről. Ez a film azt mutatja meg, amit a pályán kívül ritkán látunk – az embert, aki sosem felejtette el, honnan jött.